HTML

NYÍLT LEVÉL DR. ORBÁN VIKTOR RÉSZÉRE

Egy parlamenti döntés okai a magyarországi bunyevác nemzeti kisebbség sorsáról. Egyéb anomáliák és cifraságok kisebbségpolitikai életünkben.

Friss topikok

Linkblog

Archívum

MUITY MIJO NYÍLT LEVELE DR. ORBÁN VIKTOR RÉSZÉRE

2011.05.15. 20:31 Muity Mijo



Tisztelt Miniszterelnök Úr!

Mindenekelőtt tudatosítani szeretném Ön előtt, miszerint én is tisztában vagyok azzal, hogy az a kormányhatározat, mely kezdeményezésem kapcsán 2011. február 23-án született, és abban a Magyar Tudományos Akadémia elnöke által jegyzett, a bunyevác nép önálló létét tagadó állásfoglalásra hivatkozik, egyben az Emberi jogi Bizottság kormánykoalíciós tagjainak borítékolható döntését is magában hordozta.

Ebben számtalan választópolgár előtt csupán az a morbid, hogy az MTA berkeiben még mindig nagy számban találhatók a kommunista idők eszmeiségén nevelkedett olyan munkatársak, kiknek beosztásuk révén bármennyire is hiteltelen és hamis történelemtudatot terjesztő a mondandójuk, mégis befolyással bírnak a ma regnáló jobboldali kormányra olyan kérdés esetében is, mint ami a bunyevác népi kezdeményezés tárgyát képezi.

Ugyan Magyarország országgyűlési képviselői többségében gyaníthatóan nem tudósok, ettől számukra egy hazai népcsoport józan megítélése még egy általános műveltségi szint mellett sem lehet ördöngösség, különösen nem a bunyevácok esetében, akikről részletesen benyújtott adathalmaz áll rendelkezésükre. Változatlan meggyőződésem az, hogy az eddig elismert 13 hazai nemzeti kisebbség sorában a bunyevác népnek is méltó módon megillető helye kellene, hogy legyen, ezt nem lenne szabad, hogy Horvátország asszimilációs törekvése befolyásolja.

Bármilyen állásfoglalást is fogalmazott meg a kormány, majd ennek hatására a kérdés szakmaiságát képviselő Emberi jogi Bizottság, én még mindig bízom az Országgyűlés kétharmados többségének józan ítélőképességében. Ennek oka csupán az, miszerint nem tartom kizártnak, hogy a Magyar Köztársaság miniszterelnöke, Dr. Orbán Viktor úr nem lett mindenre kiterjedő módon tájékoztatva kezdeményezésem kapcsán az általam benyújtottakról.

A bunyevácok elismertetésének folyamatában számtalan körülmény mutat arra, hogy a mindenkori Magyar Tudományos Akadémia az éppen hivatalát betöltő elnöke révén a magyar állam támogatásával a horvát állam politikai megrendelését teljesíti.

Ugyanis az a Pálinkás József, aki az MTA elnökeként 2009-ben megkeresésemre írásban a 2006-ban megfogalmazott MTA-állásfoglalással szemben javunkra szóló módon nyilatkozik, gyakorlatilag arra ösztönözve személyemet, hogy az előző kormány működése alatt elszenvedett kudarc ellenére ismét indítsam el a népi kezdeményezést, 2010-ben az Országos Választási Bizottság felkérésére már önmagával szöges ellentétben álló olyan állásfoglalást ad ki, mely valójában megegyezik elődje, Vizi E. Szilveszter által jegyzettekkel és vesztünket célozza.

Idézem a bunyevác kérdésben tartott kormányülés kulcsmondatát: „A Kormány saját döntésének meghozatalakor messzemenően támaszkodott a Magyar Tudományos Akadémia tudományos és szakmai érvekkel megalapozott nemleges véleményére, és a népi kezdeményezés országgyűlési vitájában nem kívánja támogatni a bunyevác közösség önálló kisebbségként való elismerését”.

Tisztelt Miniszterelnök úr!

Önig eljutni szinte képtelenség azokon az „előszobákon” keresztül, melyek elérhetetlenségét biztosítják. Ennél fogva mindaddig, míg személyes aláírásával jegyzetten nem látom visszaigazolva azt, hogy az általam Önnek küldött, Pálinkás József elnök által aláírt MTA-állásfoglalás eljutott Önhöz, mely a birtokomban van (eddig ehhez nem volt szerencsém), addig kutya kötelességem úgy hinni, hogy erről Magyarország miniszterelnökének nincs is tudomása.

És mint ilyen elképzelhető, hogy nem is került az ominózus kormányülés elé. Mert amennyiben ott bemutatták volna, akkor az idézett következetesség jegyében elvétve sem lehetett volna mérvadónak tekinteni annak a Pálinkás Józsefnek a véleményét, ki még önmagával sem képes a kérdés kapcsán dűlőre jutni.

Ellenpólusként idézek Pálinkás József első állásfoglalásából: „Ha elfogadjuk, hogy a nemzeti(ségi) hovatartozás döntően attól függ, hogy a szóban forgó nyelvek (nyelvjárások) beszélői mely közösséghez tartozónak vallják magukat, valamint ha tekintetbe vesszük a bunyevácok szerbiai helyzetét, nem láthatjuk akadályát az önálló nemzeti kisebbségi státusz elnyerésének.”.

Mindez az MTA hivatalos, elnöki fejléces levélpapírján E-258/2/2009. iktatószámmal, az elnök személyes bélyegzőjének lenyomatával és hiteles aláírásával jegyezve, nem mellesleg olyan szaktekintélyek nevével fémjelzetten, mint Nyomárkay István professzor, az MTA rendes tagja, és az MTA alelnöke, Maróth Miklós urak. Akikkel szemben a Kormány egy Tóth Ágnes, Dobos Balázs és Szarka László alkotta MTA-klikk hiteltelen állításait részesítette mérvadó módon figyelemre.

Az általam előadottak alapján egyetlen kéréssel fordulok Miniszterelnök úrhoz: ahhoz, hogy a nemzetköziség szemében ne váljunk antidemokratikus állammá, szíveskedjen személyes befolyásával hatást gyakorolni az Országgyűlésre, hogy a bunyevác kezdeményezéssel kapcsolatos döntés hozatalakor ne csak az egyik, az utóbbi MTA-állásfoglalást vegyék tekintetbe, hanem mindkettőt, hiszen végtére is a kisebbségi törvény feltételeit hiánytalanul teljesítettük közel két éven tartó munkánk lelkiismeretes végzése során. Úgy vélem, össznemzeti érdek kerülni annak a leghalványabb látszatát is, miszerint a Magyar Köztársaság lábbal tiporná egyes nemzeti kisebbségei alkotmányos és törvényben rögzített jogait; hogy diszkriminatív módon viszonyulna egyes népcsoportjaihoz; hogy egy idegen állam etnikai gyarmatosítását támogatná hazánk területén, amikor segédkezet nyújt a horvát állam határokon átívelő asszimilációs törekvésének; hogy partnere legyen az MTA intézményesített népüldözésének, és ez által ne váljék Magyarország az Európai Unió gyalázatos szégyenfoltjává.

Baja, 2011-05-15

Tisztelettel: Muity Mihály, azaz Muity Mijo
a bunyevác nép nemzetiségi elismertetésének a kezdeményezője

2 komment · 1 trackback

süti beállítások módosítása